Споменик Ернеу Кишу

From Zrikipedia - zrenjaninska internet-enciklopedija
Jump to navigation Jump to search

Напомена: Чланак је тренутно у изради!

Споменик Ернеу Кишу

Споменик Ернеу Кишу је назив за статуу мађарског генерала из Револуције 1848/49. године Ернеа Киша, која се од 1906. до 1920. године налазила на Тргу Франца Јозефа у Великом Бечкереку. Аутор споменика био је вајар Бела Раднаи[1][2]. Споменик је уклоњен са Трга 1920. године, а на његово место је касније у међуратном периоду постављен споменик краљу Петру I Карађорђевићу.


Историјат настанка споменика

На прикупљању прилога за подизање споменика највише су се ангажовали супруга торонталског великог жупана Лајоша Делиманића и надзорник матичних књига Јанош Хегедиш[3]

Свечано откривање

Споменик Ернеу Кишу свечано је откривен у недељу, 27. априла 1906. године, уз присуство представника мађарске владе, власти Торонталске жупаније, градских власти Великог Бечкерека и бројних делегација привредних, културних и других удружења[4][5]. Вече пре откривања у граду су одржане пригодне свечаности са музиком, приредбама и позоришним представама[6]. На сам дан откривања споменика у римокатоличкој цркви одржано је свечано богослужење, након чега се народ окупио на Тргу Франца Јозефа. Око споменика су биле постављене четири трибине: на једној су седели чланови породица које су биле у сродству са Ернеом Кишем, на другој представници жупанија и судских власти, док су на преостале две биле резервисане за грађанство[7]. Оне су биле свечано декорисане у мађарским националним бојама од стране предузећа Антал Бенце и син[8]. Споменик је био ограђен гвозденом оградом, коју је донирао Великобечкеречанин Лудвиг (Лајош) Подвинец[9].

Присутне делегације

Испред мађарске владе

Испред мађарске владе, свечаности откривања споменика Ернеу Кишу присуствовао је државни секретар Министарства правде др Антал (Антон) Гинтер.

Испред угарског Сабора

Угарски сабор на свечаности откривања споменика представљали су народни посланици: Ђула Јушт, Ласло Даниел, Лајош Хенталер, Ференц Барта, Мор Путноки, Јанош Барош, Золтан Ленђел, Иштван Келер, Јене Молнар, Ђула Вилаги, Ђула Хорват, Бела Егри, Ласло Салаи, гроф Емил Уштриц-Амаде, Ференц Штајнер, Карољ Бохус, Ђула Ходи, Берталан Немеш, Јанош Јушт, Имре Варнаи, др Имре Варади, Ђула Маркош, Емил Нађ, Шандор Чањи и др Шаму Кардош.

Из осталих делова Угарске

Споменик Ернеу Кишу (макета)

1. НОГРАДСКА ЖУПАНИЈА (поджупан Михаљ Нађ).

2. ВРШАЧКО МАЂАРСКО КУЛТУРНО ДРУШТВО (председник и судија Краљевске табле Иштван Павловић од Киш-Јесена и секретар Лајош Перјеши, учитељ).
3. ВРШАЧКА ЕВАНГЕЛИСТИЧКО-РЕФОРМАТСКА ЦРКВЕНА ОПШТИНА (Лајош Перјеши, учитељ и секретар).
4. БАЧКО-БОДРОШКА ЖУПАНИЈА (жупанијски правобранилац Канут Микошевић на челу делегације чланова Муниципалног одбора: Шебе (Сава) Поповић, Пал Будаи, Па(в)л(е) Матковић и Ђула Киш).
5. СЛОБОДНИ КРАЉЕВСКИ ГРАД СОМБОР (Гергељ Будаи, др Вилмош Донослевић, Винце Фратришчевић и Андрија Пекановић, чланови Муниципалног одбора).
6. МАЂАРСКО ИСТОРИЈСКО ДРУШТВО (др Ласло Дука, судија Краљевске табле, Калман Касаш, секретар Финансијске дирекције и др Шаму Манголд, адвокат).
7. ГЛАВНИ ГРАД БУДИМПЕШТА (градски већник Ђерђ Лунг).
8. ЈУЖНОМАЂАРСКА И ТЕМИШВАРСКА НЕЗАВИШЊАЧКА ПАРТИЈА (посланик Сабора Ференц Штајнер, Калман Кишфалуди, Карољ Штајнер, др Бела Ланг и Ерне Бретнер).
9. СЛОБОДНИ КРАЉЕВСКИ ГРАД НАЂВАРАД/ВЕЛИКИ ВАРАДИН (градоначелник Карољ Римлер на челу депутације чланова Муниципалног одбора: Михаљ Мезеи, Томаш Сокољ, Игнац Радо и др Јакоб Алтман).
10. ДРУШТВО ЧЕТРДЕСЕТОСМАШКИХ ХОНВЕДА ТАМИШКЕ ЖУПАНИЈЕ (Игнац Лејриц, Бела Ковач, Јозеф Ритингер)
11. ДРУШТВО "ПЕТЕФИ" ИЗ БУДИМПЕШТЕ
12. ЈУЖНОМАЂАРСКО КУЛТУРНО ДРУШТВО СЕГЕДИН (председник Јене Ронаи (бивши велики жупан) и бивши пуковник Исидор Штраубер, главни благајник).
13. НАЦИОНАЛНИ САВЕЗ ПРОВИНЦИЈАЛНИХ НОВИНАРА (потпредседник Лајош Брајер, Лајош Тисти, Вилмош Сигети).
14. МАЂАРСКО КУЛТУРНО ДРУШТВО ЊИТРА
15. ТЕМИШВАРСКА ЗАНАТСКО-ТРГОВАЧКА КОМОРА (Исидор Вајс, Рудолф Мајер, Ото Хајдегер, Јохан Кун).
16. ДРУШТВО "ЈАНОШ АРАЊ" ИЗ ТЕМИШВАРА (др Лајош Брајер). 17. ДРУШТВО "ДУГОНИЋ" ИЗ СЕГЕДИНА (потпредседник Јанош Ковач, Вилмош Сигети).
18. СЛОБОДНИ КРАЉЕВСКИ ГРАД СЕГЕДИН (Јанош Ковач, члан Муниципалног одбора).
19. СЛОБОДНИ КРАЉЕВСКИ ГРАД КЛУЖ (Јанош Фекете Нађ, градски већник и почасни градоначелник).
20. СЛОБОДНИ КРАЉЕВСКИ ГРАД ТЕМИШВАР (Јожеф Белаи, градски већник).
21. ЈУЖНОМАЂАРСКО ДРУШТВО ИСТОРИЧАРА И СТАРИНАРА ТЕМИШВАР (др Јожеф Секе секретар и Шандор Лендваи, изборни члан).
22. СЛОБОДНИ КРАЉЕВСКИ ГРАД АРАД (главни бележник Калман Кадаш).
23. ТЕХНИЧКИ УНИВЕРЗИТЕТ БУДИМПЕШТА (машински инжењер Геза Тетеши од Зепетнека).
24. ТАМИШКА ЖУПАНИЈА (главни правобранилац др Јанош Дарабонт и члан Муниципалног одбора Золтан Петко).
25. ДРУШТВО ЧЕТРДЕСЕТОСМАШКИХ ХОНВЕДА ИЗ БУДИМПЕШТЕ (Карољ Бабош).
26. МАЂАРСКО НАЦИОНАЛНО ЛИКОВНО УДРУЖЕЊЕ ИЗ БУДИМПЕШТЕ (вајар Иштван Тот).
27. ДРУШТВО ЧЕТРДЕСЕТОСМАШКИХ ХОНВЕДА ВРШАЦ (Јанош Хелд).
28. ВРШАЦ, ГРАД СА ПРАВОМ МУНИЦИПИЈЕ (градски већник Михаљ Бодри и главни ревизор Јожеф Улман).

Посланства са подручја Торонталске жупаније

Свечана беседа Имреа Варадија

Mélyen tisztelt gyülekezet!

Megvitott emberfölötti küzdelem,átélt verőfényes dicsőség, majd mélységes, sötét gyász képe futja át képzeletünket az emlékezés mai napján.

Férfiak küzdelme, hösök dicsősége és egy egész nemzet mélységes gyásza.

A káprázatos harci dicsőségek egyik hősének alakja előtt állok én, a polgári munka szerény küzdője, hogy a nagy hős szobrának talapzatára az emlékezés egy néhány nefelejtsszálát tegyem le. A csatasikok ragyogo hőse - és a polgári élet szerény napszámosa. De megvan az összekötő kapocs. S az: a haza izzó szeretetének tiszta lángja, a szabadság ragyogó eszményének lobogó tüze, amelytől szikrát fogott a harcmezők sikjának hős daliája akkor épugy, mint ihletet merit a szabad egységes nemzeti állam képitésének szerény napszámosa most.

Közel félszázados kitartó, tervszerü és öntudatos munka eredményeként ujjászületett 1848-ban az alkotmányos Magyarország.

De meg mielőtt kalászba fejlődhetett az oly dus aratást igérő vetés remeke, rajta ütött a pustzitó vész.

Szabad alkotmányunk évszázados ellensége végmegsemmisitéssel fenyegetvén a zsenge ujszülöttet, - kezdetét vette függetlenségi jogharcunk, az a dicsőségteljes fegyveres küzdelem, melyhez hasonlót keveset találunk a világtörténelemben.

E küzdelem első mozzanatában amint e kor krónikása jellemzi - a 48-diki törvények által uj alapokra fektetett magyar állam jogos önvédelme, az ellene felzudult nemzetiségek ellen; ifju honvédségünk ekkor hazánk területi épségeért és a magyarság törvényes supremaciájáért küzd. Majd további fejlődésében, midőn lajthántuli régi ellenünk nyiltan a lázadó nemzetiségek pártjára állott, átváltozott az a magyar nemzet függetlenségi harcává; seregünk ekkor régi bajtársaival kénytelen megvivni hazája politikai lételének megtartásáért. S a midőn ifju seregünk diadal után diadalt arat, ekkor már letörésünkre két császárság fog kezet, amire Magyarország függetlensége és dicső serege, a szabadság lengyel, olasz és német harcosaival együtt: a villágszabadságért vérzik el.

S ezen önvédelmi, e függetlenségi, a világszabadságérte folytatott e küzdelem dicső fényéből, mint a bukás rémes gyászból, kivette férfiui részét vármegyénk hős fia Kiss Ernő tábornok is.

Az óra pontosságával jelenik meg a mult század első évében, imint szomszédos várgmegyénk szülötte.

Ifjan belép az osztrák hadseregbe. Az ott uralkodot szellem őt is áthaja s igy telőtőltalpig katona. Katona, de emellett hazájat forrón szerető, magyar érzelmü, emelkedett szellemü, aki hazájanak minden izében igaz, hü fia. A vész idején a haza oltárára rengeteg kincset tesz le. Kiss Ernőnél csak második Rákoczy Ferenc áldozott nagyobb vagyont a magyar szabadságért.

A körülöttünk fekvő hatalmas uradalmaknak, Elemér, Ittebe, Aradác, Ernesztháza dusgazdag ura. S ebből fejegelmi bökézüséggel, a régi magyar gavallér mesés pazarságával áldoz köz- és magáncélokra. Bajtársai részére jó szive s erszénye mindenkor nyitva áll. A katonai diszt és pompát rendkivül szereti. Egész ezredeket ruház fel saját költségén.

A csillogó külső azonban fegyelmezett, határozott, pontos katonai elmét takar. S midőn komoly percek a csatasikra szólitják, vakmerőségig menő bátorság s merészség tör ki lelkéből.

A kisérés nehéz órájában pedig amidőn a sors nemzetünk előtt felveté a lét és nem lét nagy kérdését s tiszttársai lelkében oly erős tusát vivott a magyar alkotmány megvédésére letett eskü és a bennük oly hagyományosan gyökerező császári érzület, amidőn az ingadozás, a vajudás, a ksértés oly általános, Kiss Ernőt megihleti a nemzet élő géniusza s habozás nélkül megy harcba a hazáért, szabadságért, az alkotmány ujabb megváltásáért.

E határozott fellépésének meg volt üdvös hatása; példájára csapatok egész tömege maradt hive nemzeti ügyünknek.

Itt e téren, amelyen ma egybegyültünk emléke hódolatára, itt eskette fel a magyar alkotmányra harcosait. Itt buzditó hősiességre, halálmegvetésre, innét vezeté az első vérkesztségre. S városunk keletén, a perlaszi sikon aratja ez ifju lelkes seregével szabadságharcunk első döntő, fényes győzelmét...

De a világosi rettenetes emlekü nap az Ő tevékenységét is megbénitja; az aradi golgotha az ő vérét is szomjuhozza.

Elkövetkezett október hatodika. Október hatodika. E nap emlitésére már egy félszázad óta szakadatlanul és ma is és az idők végtelenéig felsajpg iszonyu fájdalmában minden magyar sziv. Dehát mi is történt e napon?

A történet csak néhany perc eseménye, de eredménye: évszázadok kinos, sajgó fájdalma.

Mi is történt?

A jeltadó tiszt kardja megvillant, a hóhér kötele megfeszült, a sortüzek eldördültek. S 13 hési lélek elszállott a magasba, 13 hősi ajk elnémult örökre...

Egy félszázadot meghaladó idő után ide gyüjtött egybe bennünket e tizenhármak egyikének kegynletes emléke, akinek ércbe öntött alakjáról: ime hulljon le a lepel!

Apák és anyák! vegyétek ölbe, fogjátok karon gyermekeiteket s vezessétek ide, a szabad ég alatt felállitott e szent oltárhoz. Értessétek meg velük, hogy itt ez oltár előtt megállva, ha a gyász rettenetes sulya a szivet összezuzni készül is - "gyenge panasz szózat ne hagyja el ajkaikat".

Innét csak fohász, csak imádság szálljon fel a magasba. Áldást kérő fohász a kiszenvedett nagyok emlékeért, és szivből fakadó buzgó ima az ő nagy ideáljuk: a szabad haza dicső eszményének megvalósitásáért!

Értessétek meg velük e szobor néma ajakának nagy tanitásait. De értessétek meg velük azt is, hogy multunk ama nagyjainak emlékét, akk e haza nagyságának, dicsőségének és szabadságának alapjait lefektették, akik a szabadság és dicsőség megszentelt eszményeinek áldozták munkásságukat és éltüket - nem elég, s igy necsak márvány és érc hirdesse, de ott lángoljon, soha ki nem aluvó örök tüzzel, e halhatatlan nagyjaink feliratlan emléke a szivek s lelkek mélyén is!

És Te néked, vármegyénk nagy fia, nemzetünk dicső hőse, vilgászabadság vértanuja, álljon itt ércalakod, és hirdesse e megye minden fiának, hirdesse ez ország minden szülöttjének, hirdesse ez ország határain tul a nagyvilágnak, - egy kis nemzet lángoló honszerelmét, forró törvény és alkotmány tiszteletét, kiolthatlanul égő szabadságszeretetét.

De itt e helyen állva, oh szobor, legyen részed ne csak a magyar vitézség, a magyar dicsőség örök hirdetésében, hanem a haza különböző nyelvü nemzetiségei között a testvéri, békés egyesülés eszméjének megteremtésében, megvalósitásában; legyen részed a küszöbön álló nagy nemzeti és társadalmi átalakulás minden mozzanatában; éreztesd szellemed hatalmát a felébresztett és szárnyra kelt nagy, hatalmas, független, önálló és boldog Magyarország kialakulásának minden szemerkéjében most és a messze, messze idők végtelenéig.

Kiss Ernő! felmagasztosult hősi szellemed lakozzék közöttünk s mi áldást kérünk drága emlékedre!"

Уклањање споменика

Након Првог светског рата и уласка Великог Бечкерека у састав новоформиране југословенске државе, споменик Ернеу Кишу је уклоњен са главног градског трга. Код Срба - који су у новонасталим политичко-друштвеним околностима од мањинског постали већински и владајући народ - Киш је остао упамћен као огорчени непријатељ из времена Револуције, чије су казнене експедиције убијале недужне српске цивиле у Јерменовцима, Сарчи (Сутјесци), Жигмондфалви (Лукићеву), Иланџи, Башаиду, Меленцима[10][11]. Срби су у Револуцији спалили Кишов дворац у Елемиру[12]. Споменик је уклоњен 1920. године.

Занимљивости

  • Данас је од споменика Ернеу Кишу остала очувана само глава, која се чува у Народном музеју Зрењанин.
  • У Народном музеју Зрењанин чува се и глава првобитног споменика краљу Петру, који је подигнут на месту где се раније налазио Кишов споменик.

Референце

  1. ↑ "A Kiss Ernő szobor leleplezése", Torontál 121, 28.5.1906, 1.
  2. ↑ Gross-Becskereker Haus-Kalender für das Jahr 1907, Gross-Becskerek 1907, 16.
  3. ↑ Gross-Becskereker Haus-Kalender für das Jahr 1907, Gross-Becskerek 1907, 16.
  4. ↑ "A Kiss Ernő szobor leleplezése", Torontál 121 szám, 1906. május 28, 1-2. o.
  5. ↑ Gross-Becskereker Haus-Kalender für das Jahr 1907, Gross-Becskerek 1907, 16.
  6. ↑ "A Kiss Ernő szobor leleplezése", Torontál 121 szám, 1906. május 28, 1-2. o.
  7. ↑ "A Kiss Ernő szobor leleplezése", Torontál 121 szám, 1906. május 28, 2. o.
  8. ↑ "A Kiss Ernő szobor leleplezése", Torontál 121 szám, 1906. május 28, 2. o.
  9. ↑ Gross-Becskereker Haus-Kalender für das Jahr 1907, Gross-Becskerek 1907, 16.
  10. ↑ Лазар Ракић, "Велики Бечкерек (Зрењанин) револуционарне 1848/49. године", Зборник за друштвене науке 37-39, Нови Сад 1964.
  11. ↑ Душко Петров Савичин, Српски народни покрет 1848-1849, Зрењанин 2006.
  12. ↑ Борис Павлов, Властелинство Елемир, Зрењанин 2003.
Retrieved from "https://zrikipedia.com/index.php?title=Споменик_Ернеу_Кишу&oldid=2606"